2017. október 14., szombat

Lét- és tét üres lett

mostanában az életem. Szürkeség és vállvonogatás, de csak magamban, magamnak. Hanyagolok mindent és mindenkit, kivéve a konditermet. Időnként azért feltévedek a face-re és így vettem észre, hogy "valaki" emlékezik. El is csórtam tőle. 

"hivatalosan is nyár van mától. ez érződik a levegőn, az illatokon. a fák egyre lombosabbak, a madarak csivitelésétől szinte süketül meg az ember. a cseresznye is piroslik már a fán, és rég elnyílott az utolsó orgona. jó ilyenkor ülni kint. gőzölgő kávé, és cigaretta a kezemben. melyről soha nem akartam leszokni. vállalt rossz és káros szenvedély. szenvedélyeim egyike. további szenvedélyeim még alszanak. korán van még. a teakfa asztalkán marlboro 100's doboz piroslik. sok éve szívom már. kezdetben volt az arany kent. majd jött a szintén 100's camel. meg nem engedhető luxus volt mind a kettő. elkülönülés és nem megjátszás. a hosszú és álmatlan sivatagi éjszakákon pedig gitanes-t szívtunk. tenyerünkkel takarva el a parazsat. persze lábatlant. beleslukkolva és tüdőzve le szinte rúgott. de akkor ez kellett. az ütés. hogy érezzük, hogy tudjuk, élünk és létezünk, hogy vagyunk a névtelenek közül egy."


"soha nem gondoltam volna. főleg nem akkor, mikor először tettem a lábam a szigetre, hogy örök szerelem lesz. szenvedély, amely soha nem múlik el. 
a sziget lett számomra a biztonság, a menedék... és titkaim őrzője is. 
és mindig az is marad."



2017. szeptember 15., péntek

10:27-kor

szállt le velem a repülőgép Ferihegyen. Már itthon olvastam a híreket: bomba robbant a londoni metrón. Ismét szerencsés voltam. 

2017. július 29., szombat

Szombat van,

fél kilenc és nem is olyan rég, amikor éppen nyaralni voltam, ilyenkor mentem úszni a tengerhez. Itthon vagyok, nincs tenger, csak az ágy, így lustálkodom. Még fél óra és beállít kedves jó anyám, s mozgásba lendül minden. Én is. Ki kell tehát használni a nyugalmat, a csendet, a békét. Holnap Ráckeve, július végi bográcsparti. Lassan, de biztosan visszazökkenek a hétköznapokba, az egyedüllétbe. Ez nem panasz, csupán helyzetjelentés. 

2017. július 21., péntek

Te még itt melózol?

Ezt a kérdést egy lány tette fel a pénzügyről. Szabadságon voltam. A válaszom talán már meg sem hallotta, belemerült a banki utalásokba. Tény, hogy nem sűrűn fordultam meg az elmúlt hetekben a melóhelyen. Regenerálódtam. Vándorlásos utazás helyett (csavargás) - egy kis görög szigeten múlattam az időt és kicsit magamat is. Kiolvastam néhány könyvet, melyet meg sem kellett volna vennem, sokat úsztam és még többet aludtam. Felszedtem néhány kilót (drága jó anyám szerint: végre kisimult az arcod, kisfiam!) - a jövő héten minden nap edzés. Ez van, és lassan vége a júliusnak. Szeretem a nyarat.

2017. július 2., vasárnap

A mondatok

egy idő után elvesztik fontosságukat. A ki nem mondott szavak is értelmet kapnak. Július van. Egy hét múlva szabadságra megyek. Életemből ismét eltűnt a többes szám. Vártuk a jövő hetet, már nem fontos számomra a jövő hét. Nincs szerencsém a párkapcsolatokban. Nem vagyok társas lény, ami furcsa, mert elég jól fel tudom találni magam helyzetekben. Megviselt a szakítás. Furcsa volt hosszú idő után ismét egyedül ébrednem. Még érzem az ágyneműben a parfümje illatát, a fürdőszobában a fogkeféje a fogkefém mellett, a törülközője még vizes. Vasárnap van. Holnap hétfő. Az idő és az élet megy tovább.


Lét- és tét üres lett

mostanában az életem. Szürkeség és vállvonogatás, de csak magamban, magamnak. Hanyagolok mindent és mindenkit, kivéve a konditermet. Időnké...